Köszöntjük Kajdacs Község weboldalán!

  • 84_big
  • 2395o
  • 5841529
  • 52811130
  • kajdacs_templom-106msols-1092
  • kajdacs-2
  • maxresdefault
  • picture09

Kajdacs község történelme


Kajdacs község Tolna megyében, a 63-as számú főközlekedési út (Szekszárd-Székesfehérvár) mentén fekszik. Ősi település, már a kelták idejében (i.e.500) lakták. Első okleveles említése 1399-ből való, amikor Zsigmond király 11 besenyőnek nemességet ad és megerősíti Nagy Lajos váltságlevelét. A falu neve nemcsak honfoglalás kori lelőhelyként említésre méltó, a középkor viharos századaiban is országos jelentőségű események sodrába került, amikor a magyar koronát őrző Perényi Pétert 1529-ben Kajdacsnál fogta el Szerecsen János. A Szapolyai-párti hadvezér foglyát és a koronát ura után vitte a mohácsi síkra, majd átadta II. Szolimán szultánnak, ő maga pedig hűbéri kézcsókkal ismerte el a szultán magyarországi uralmát.

 

A történet életre keltése jegyében 1867-ben I. Ferenc József, ezután pedig 1916. december 17-én IV. Károly koronázási dombjához szállítottak 5-5 kilogramm földet Kajdacsról Budára.

 

A falu a középkorban a környék legnépesebb települése volt. A szekszárdi vilajet összeírása szerint 1572/73-ban Kajdacson 32 családfő fizetett adót, a török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc alatt azonban elnéptelenedett. Újratelepítése 1713-1719 között történt; a színmagyar lakosságú Faddról 1713-1715 közötti időben jelentős számban érkeztek telepesek.

 

A török kiűzése után a környék új birtokosai között megjelentek  a XV. században Liptó megyében birtokot szerző Sztankoványszkyak is. A család, amely házasság és birtokcsere révén került 1724-ben Kajdacsra, a 19. századi megyei közéletben jelentős szerepet játszott. Nyughelyüket a Sztankovanszky mauzóleumot Ybl Miklós és Ney Béla tervei alapján eklektikus stílusban építették 1876-ban. A község közepén fekvő egykori kastélyuk ( Arany János utca 173.) ma az általános iskolának ad otthont.

 

A műemlék jellegű barokk római katolikus templomot 1891-ben teljesen átalakították.

 

Kajdacs történelmi személyiségei:

 

Báró Hrabovszky János: - altábornagy, a szabadságharc „negatív hőse”, a katolikus templom kertjében nyugszik. Annak a templomnak a kertjében, melynek építtetője és kegyura a Hrabovszky család volt. 1991-től kopjafa őrzi a kimagasló hadvezér emlékét, és 1994-ben Kajdacs község Önkormányzatának gondozásában, Ordas Iván tollából könyvformájában is megjelent báró Hrabovszky János élettörténete. Egy elfelejtett altábornagy címmel. Az 1848-as forradalom kitörésekor Horvátország és Szlavónia katonai parancsnoka, majd királyi biztos volt. V. Ferdinánd utasításának megfelelően elismerte a magyar kormányt és végrehajtotta parancsait. Így mikor a karlováci szláv kongresszus megtagadta a magyar kormány elismerését és fegyveres felkelést hirdetett, csapataival szétkergette a kongresszust és a felkelést leverte. Ezzel megakadályozta Jellasics horvát bán csapatainak utánpótlását. Ezután a budai főhadparancsnoki tisztet kapta. Szerepet játszott a honvédség szervezésében. Széchényi  István gróf Őt szerette  volna hadügyminiszternek Mészáros Lázár ellenében az első kormányba. 1848. decemberében trónra lépett Ferenc József, s mivel katonai esküjét az uralkodónak  tette és szilárd jelleme esküjének megtartására kötelezte , Hrabovszky nem vett részt a további szabadságharcban. Az osztrák hadbíróság mégis halálra ítélte, amit kegyelemből 10 év várfogságra változtattak.

 

Csuthy Zsigmond- református lelkész, aki 1849-ben a függetlenségi nyilatkozat mellett Vácon tartott egyházi beszéde miatt haditörvényszék elé került. Előbb kötél általi halálra ítélték, amit később 6 évi várfogságra, javai elkobzására, valamint hivatalvesztésre változtatták. Szabadulása után az üldöztetés elől menekült Kajdacsra, ahol gyarapította a történettudományt és az irodalmat. Teste a kajdacsi temetőben nyugszik. Szellemének a kajdacsiak a református templom kertjében felállított kopjafával állítottak örök emléket.

 

Sztankovánszky Imre -  a család legjelentősebb alakja. Tolna vármegye főispánja volt az 1848/49-es években.

 

A település látnivalói:

- a Sztankovánszky család kastélya (1892), jelenleg iskola,
- az Ybl Miklós által tervezett, eklektikus stílusú kápolna (1876), a Sztankovánszky család sírboltja,
- a barokk stílusú római katolikus templom (1891)
- az I. és a II. világháborúban hősi halált halt kajdacsiak emlékét idéző emlékmű.

 

A település lélekszáma folyamatosan gyarapodott, és a II. világháborúra meghaladta a 2300 főt. Jelenleg Kajdacs 1350 lelket számláló kisközség. Ipara nincs, lakói főként mezőgazdasági tevékenységgel foglalkoznak, melyek közül jelentős a kukorica, napraforgó és gabonafélék termesztése, valamint a borászat.

 

A kajdacsi sírkápolna*(Sztankovánszky síremléke)

 

Nemzetünk mozgalmas múltjának s azon körülménynek, hogy hazánk ugy szólván évszázadokon keresztül folyton harczok színhelye volt, természetszerű következménye az, hogy a művelődés terén — tagadhatatlan! — elmaradtunk. Mig szerencsésebb viszonyok közt élt nemzetek a tudomány és művészetek terén megbecsülhetetlen foglalásokat tettek: addig a mi elődeinknek erejüket a haza földjének védelmében, a léteiért való küzdelemben kellé fólemészteniök. Innen van aztán, hogy mig Európa nyugati országaiban nemcsak az egyes fővárosok fejlődtek a tudomány és művészetek kölcsönös szolgálatának műemlékeivé, hanem a vidékek, mondhatni, minden kis fészkében, lépten-nyomon egy-egy müértékkel biró épitmény, szobor, vagy emlékmű vonja magára figyelmünket, addig nálunk csakis a legutóbbi évtizedek folytán volt tapasztalható ez irányban komolyabb lendület.

 

S e lendület is egyelőre csak a főváros, csakis Budapest arczulatún idézett elő örvende-tesebb, szembeöltő változást, csakis itt van eddigelé valódi nyoma annak, hogy most már mi is elismerjük azon hatalmat, mely a művelődés erejében rejlik, s melynek egyik legélesebb fegyvere, leghangosabban beszélő eszköze az, a melyet a képzőművészetekben bir. A vidék, vagyis maga az ország — fájdalom! — még ma is igen kezdetleges képét nyújtja azon művelődési törekvésnek, melynek legkézzelfoghatóbb kifejezését ismét a képzőművészetek termékei képezik; úgy, hogy hazánkban napokig utazhatunk, átkutathatunk néha egész országrészeket a nélkül, hogy csak egy müértékkel biró építményre vagy egyéb, ily szempontból figyelemre méltó műtermékre találnánk.

 

Pedig kétségtelen, hogy a képzőművészeti termékek száma és fejlettségi foka nem csupán hévmérője egy ország művelődésének, hanem a művelődés fokozásának, fejlődésének egyik leghatalmasabb emeltyűje is. Mert a műtudománnyal foglalkozók már régen elismerték s megczáfolhatlanul be is bizonyították, hogy a képzőművészetek iránti fogékonyság kifejlesztésének leghathatósabb, sőt csaknem egyedüli eszköze a szemléltetés: minél gyakrabban van valakinek alkalma műbecscsel biró dolgokat látni, annálinkább fejlődik benne a művészeti érzék, ez pedig a szellemi művelődésnek egyik leglényegesebb alkotó eleme, mely az itélet művelésére is kihat. És igy ebből a szempontból is méltó elismerés illeti azokat, a kik hazánk különböző vidékein müértékkel biró műveket emelnek, mert mig egy-egy kegyeletes eszméjüknek adnak látható kifejezést, egyidejűleg a művészet ügyének s igy közvetve a közművelődés érdekeinek is a legszebb áldozatot hozzák.

 

Legújabban Tolnamegye nyert egy, a fönt fejtegetett eszmének megfelelő, díszes emlékmüvet: a Kajdacs község mellett épült s f. é. november 5-én — Szent Imre napján — fölszentelt sirkápolnában, melyet Tolna-megye volt főispánjának, a nemeslelkű Sztankováni Sztan-kovánszky Imrének kegyeletes emlékül emeltettek az elhunyt gyermekei: Mária és János, a a melynek jól sikerült rajzát — a kápolna épitészeinek szívességéből — sikerült metszetben mutatjuk be olvasóinknak. Megemlítjük, hogy rajzunk aquarell-eredetije jelenleg a képzőművészeti társulatban van kiállítva.

 

A diszes, művészetileg kiképzett s emlékszem anyagból: márvány, faragott-kő és sajtolt téglából alkotott kupolás épület, melynek magassága a keresztig 7 öl, -egy dombos fönsiknak mondhatni legmagasabb pontján, csinos lombozatú kis temető közepén áll, melyet a közszeretetnek örvendett elhunyt még életében nyugovó helyéül jelölt ki. A koporsó - fülkék (számszerint 9) eltérőleg a rendes szokástól, nem a kápolnában vagy akápolna alatt, hanem az elhunyt óhajtásához képest, szabad ég alatt, vannak elhelyezve, a a kápolna falaihoz támaszkodnak, miként ez a rajzból is kivehető. Minden ily fülkét egy-egy 9 láb hosszú a 4 láb széles vörös-márvány-lap borít.

 

Styljére nézve a kápolna a román — meg pedig a dél-francziaországi román — styl idomaiban épült, s a palával födött, gazdag aranyozásu kupola-födél messze ragyogtatja arányos idomait a Kölesdtől Szegzárdig húzódó hegyek tövéig terülő, szelid jellemű, lankás vidéken. A terveket és részletrajzokat Ybl Miklós és Ney Béla pesti építészek készítették, a ugyan ők vezették az épitést is, mig a kőmives és elhelyezési munkákat Geiger F. tolnai építőmester vette át  Az oszlopos előcsarnokban a bejáró fölött elhelyezett dombormű — mely aranyozott alapon Krisztust ábrázolja, s mely alá „A legjobb atyának" emléksor van vésve — Sommer sikerült műve; a három üvegföstmény az ablakokban, melyek egyike remek színekben Szent Imre alakját tünteti elé, Münchenben a fiatal Kratzniann műtermében készült, a belső fós-téaeket éa aranyozáaokat Sehol ez eszközölte, mig az összes szobrászati ékítmény, valamint a szintén stylszerü oltár Minich szobrásztól való; réazt vettek ezeken kivül a különböző munkák létesítésében Slavek kőfaragó, Zellerin bádogos, Volkmann palafedő, Jung-fer lakatos, Neuschloss asztalos - üzlete, Strohoffer ács és Ordorico terrazzo-készitő. Az összes költségek kerekszámban 20,000 frtra rúgtak.

 

Szándékosan soroltuk fel mind e résztvevőket, hogy minél szembetűnőbbé tegyük: mennyi irányban értékesül — művészet, műipar és egyszerű munka javára — az a kiadás, mit ily irányú áldozatkészség szentel a kegyeletnek. Az ilyen költségek mindenütt, de kivált ily kis nemzeteknél, mint mi magyarok a közművelődés javára is felszámithatók. Valóban kivánatos lenne, hogy minél számosabban találkozzanak oly emelkedett lelkű műbarátok, kik kegyeleti tényeiket a műpártolás nemes szenvedélyével egyesítve, hazánk minél több pontján emeltetnének hasonló műbecscsel biró emlékműveket. Hadd szolgálnának ezek az egész vidék számára a műizlés iskolájául s buzditó például, hogy az elhunytak emlékét a művészet teremtő ereje által lehet legméltóbban átadni a jövő nemzedékeknek. 

 

* Forrás:     VASÁRNAPI ÚJSÁG  XXII. Évfolyam 48. szám - Budapest, 1875. november 28.

   (755-757. OLDAL)


TÁJÉKOZTATÁS Települési Arculati Kézikönyvről


előzetes tájékoztatás A Településképi Arculati Kézikönyv és  A Településkép-védelmi rendelet KÉSZÍTÉSÉRŐL, valamint A TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERV MÓDOSÍTÁSÁNAK Partnerségi véleményezése

 

Az Önkormányzat tájékoztatja a partnereket, hogy – jogszabályi kötelezettségeinek eleget téve – elkészítteti a település teljes közigazgatási területére vonatkozóan a Település arculati kézikönyvét és a Településképi rendeletét.

A TELEPÜLÉSKÉPI ARCULATI KÉZIKÖNYV a település természeti és épített környezete által meghatározott településképi jellemzők bemutatásának és minőségi formálásának az eszköze. A kézikönyv ennek megfelelően igyekszik feltárni és ismertetni a település elkülöníthető településrészeinek arculati jellemzőit és értékeit, amelyek egyben javaslatok, iránymutatások is a településképhez illeszkedő építés kialakítására.

A kézikönyv:

-         nem kizárólag szakembereknek készül, elsősorban a lakosság, az építtetők tájékoztatását segítő, szemléletformáló kiadvány.

-         röviden, lényegretörően, ábrák segítségével és mindenki számára érthető módon mutatja be egy közösség környezetalakítással kapcsolatos elvárásait.

-         feltárja és bemutatja a településen belül jól elkülönülő egyes településrészek arculati jellemzőit és értékeit.

-          javaslatot tesz a településképhez illeszkedő építészeti elemek és tájhasználat alkalmazására.

-         a településképi rendelet megalapozását szolgálja.

A településkép védelméről szóló 2016. LXXIV. törvényben adott felhatalmazással élve az Önkormányzat TELEPÜLÉSKÉPI RENDELETet alkot. Ebben megállapítja a településképi követelményeket, a támogatási és ösztönző rendszer részletes tartalmát, a településképi véleményezési, bejelentési és kötelezési eljárásokra vonatkozó részletes szabályokat, azon építésügyi hatósági engedélyhez kötött tevékenységek körét, amelyek megkezdését településképi véleményezési eljáráshoz köti, azon építésügyi hatósági engedélyhez kötött és az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 33/A. § szerint egyszerű bejelentéshez nem kötött építési tevékenységek, rendeltetésváltozások és reklámelhelyezések körét, amelyek megkezdését településképi bejelentési eljáráshoz köti, a településképi kötelezettség megszegése és végrehajtása esetén alkalmazható bírság esetköreit, mértékét, kiszabásának és behajtásának módját, a reklámhordozó és reklám elhelyezésére vonatkozó tilalmak és korlátozások alól megengedett eltéréseket és az önkormányzat illetékességi területén létesíthető reklámhordozók számát, formai követelményeit. A rendelet helyezi helyi védelem alá az arra érdemes épületeket, illetve határozza meg az ezzel kapcsolatos szabályokat.

A településkép védelméről szóló rendelet megalapozó anyaga az ÉRTÉKLELTÁR, mely a település helyi egyedi védelemre érdemes építészeti örökségeinek jegyzékét tartalmazza.

A települések épített értékei a nemzet kulturális kincsének részei, ezért megóvásuk, fenntartásuk, jelentőségükhöz méltó használatuk és megfelelő bemutatásuk fontos közérdek. A rendelettel érintett (a rendelet mellékletét képező védelmi listán szereplő) épületek, építmények esetében az általánosnál szigorúbb szabályokat kell alkalmazni és körültekintőbb döntéseket kell hozni mind az esetleges építési munkákkal, mind a létesítmények fenntartásával, használatával kapcsolatban.

A listán szereplő épületeket így – a védelem fennállása alatt – nem lehet lebontani, illetve felújításuk, átalakításuk vagy fejlesztésük során az eredeti (építéskori) állapotot kell rehabilitálni, illetve a fejlesztésüket célzó beavatkozások során a védett értékekhez méltóan illeszkedő, igényes megoldásokat kell alkalmazni.



Az Önkormányzat tájékoztatja továbbá a partnereket, hogy módosítja településrendezési tervét. A módosítás az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény előírásainak figyelembe vételével készült. A tervmódosítással érintett területek a következők:

- A kajdacsi 010/13. hrsz‐ú területet mezőgazdasági telephely bővítése céljából K‐3 jelű építési övezetbe szükséges sorolni.

- A terv biológiai aktivitás értékének szinten tartása érdekében a 387., a 388/1., a 388/2., és a 401/2. hrsz‐ú ingatlanokon beépítésre nem szánt övezetbe sorolása szükséges.

A dokumentumok megtekinthetők az alábbi weblapon: www.kajdacs.hu

Az anyagokkal kapcsolatos javaslataikat, észrevételeiket, véleményüket szíveskedjenek írásban eljuttatni a Nagydorogi Közös Önkormányzati Hivatal Kajdacsi Kirendeltsége 7051 Kajdacs, Petőfi u. 1. címére vagy a titkarsag@kajdacs.hu e-mail címre.



MEGHÍVÓ Lakossági Fórumra!


Tisztelt Lakosság!

 

 

Kajdacs Község Önkormányzata a helyi építési szabályzat módosítását és települési arculati kézikönyv készítését tervezi. 

 

A módosítás és a települési arculati kézikönyv rövid tartalma megtekinthető a www.kajdacs.hu honlapon.

 

Felhívja a lakosság figyelmét, hogy ezzel kapcsolatos véleményüket , észrevételüket

 

2017. október 19. napján 18 órai kezdettel

 

az IKSZT színháztermében

 

tartandó lakossági fórumon elmondhatják, vagy írásban legkésőbb a fórumot követő 8 napon belül személyesen a Nagydorogi Közös Önkormányzati Hivatal Kajdacsi Kirendeltsége titkárságán adhatják át, postai úton annak címére küldhetik meg vagy elektronikus formában email-ben az alábbi címre juttathatják El: titkarsag@kajdacs.hu.

 

KAJDACS KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA